Beszámoló Franciaországról
Március 4-10. között került sor a franciaországi tanulmányi útra. A koronavírus jelentősen megnehezítette mindenki helyzetét és sosem lehettünk biztosak még abban sem, hogy egyáltalán el tudun- e jutni Franciaországba. De mivel ez a cikk megszületett, már gondolhatjátok, hogy végül csak eljutottunk és óriási élményekben volt részünk. A cikkben egy beszámolót olvashattok az útról.
A március 4-10-ig tartó francia út egy olyan tanulmányi út volt, ahol soha semmi nem volt biztos, ezáltal minden csak még izgalmasabb volt. Január vége felé kezdtek megjelenni a hírek a koronavírussal kapcsolatban, ami bár eleinte még csak Kínában terjedt rohamosan, várható volt, hogy napokon belül Európába is megérkezik. És ez így is lett. Az európai országokban is sorra jelentették be a megbetegedéseket, és a halál eseteket is. Sajnos a vírus Franciaországot is érintette, egyre szigorúbb szabályokat léptettek érvénybe, eseményeket fújtak le, és sosem lehettünk benne biztosak, hogy ha szerdán reggel felkelünk hajnali 3-kor, akkor el fog-e indulni a buszunk hajnali négykor, vagy egyáltalán átjutunk-e a határon. De végül szerencsére nemcsak hogy elindult a buszunk, hanem Franciaországba is eljutottunk mindenféle nehézség nélkül. Egy igen kimerítő 16 órás buszút után, szerdán este 9 körül érkeztünk meg Verdunbe, ahol már csak elfoglaltuk a szállásunkat és megpróbáltuk kipihenni magunkat több kevesebb sikerrel.
Másnap egy igazi francia reggeli után korán reggel indultunk Párizsba, ahol óriási szerencsénkre aznap kinyitott a Louvre, így meg tudtuk nézni többek között a világszerte híres Mona Lisat is. Bár a múzeumot nem sikerült teljesen megnéznünk,( hiszen ha minden műalkotás előtt egy percet állnánk, 4 hónapba telne) azért kaptunk egy kis ízelítőt a világ egyik leghíresebb műalkotásainak gyűjteményéből. A múzeumi látogatás után még mindenki lőtt pár insta képet az üveg piramisok előtt, majd a rossz idő miatt kisebb buszos túra vette kezdetét. A buszból megnéztük a Concorde teret az Obeliszkkel, az Invalidusok dómját, a Pantheont és sokan közülünk életükben először látták meg élőben az Eiffel-tornyot is. Utunkat Párizs leghíresebb sugárútján, a Champs-Elyséesen folytattuk, ahol a leghíresebb boltok találhatóak. Végül úgy döntött a csoport, hogy a szakadó esőben is megnézzük a diadalívet illetve sétálgatunk kicsit, így a fél óra szabadidőnkben bár többségünk jól megázott, testközelből is megcsodálhattuk “Párizs kapuját”.
Másnap reggel a csereiskolánk felé indultunk, La Fère-be, ahol már vártak minket a cserediákjaink. Egy rövid köszöntő után lehetőségünk volt kicsit beszélgetni a franciákkal, később pedig bemehettünk órát látogatni, körbe vezettek minket az iskolában kicsit, illetve közösen Kahoot-oztunk. Ebéd után egy gyönyörű középkori városkába, Laonba indultunk, ahol egy játék keretein belül csoportokban felfedeztük a várost, majd megcsodáltuk a laoni Notre Dame-ot, ami gyönyörű gótikus stílusban épült. Amikor visszaértünk az iskolába, a francia diákok szülei által készített sütiket illetve specialitásokat ettük meg vacsorára, majd egy kisebb zenés-táncos buli vette kezdetét. Ezután a nap után is elég hamar el tudtunk aludni, még úgy is, hogy nem volt fűtés a kollégiumban, mert aznap elromlott. (Izgalmas utazás volt.)
Pénteken ismét korán reggel kellett indulnunk, ezúttal a Napkirály híres Versalles-i kastélyába. Mikor leszálltunk a buszról, egyből megrohamoztak minket az árusok, akik az “1 euró 6” magyar mondattal próbáltak nekünk 1 euróért 6 db Eiffel- tornyos kulcstartót eladni nem túl sok sikerrel. Ahogy beléptünk a kastélyudvarba, szinte megvakultunk a sok aranytól és mindenki számára érthetővé vált, miért is mondják XIV. Lajos kastélyát fényűzőnek. A kastélyt mindenki maga fedezhette fel.
Sorra léptünk be a szebbnél szebb szobákba, termekbe, megcsodálhattuk a király és a királyné szobáját és a híres tükörtermet is. Miután a csillogó palotát bejártuk, szerencsére volt egy kis időnk a kastélyparkot is megnézni, amiről igazán híres Versailles. XIV. Lajos még személyesen választotta ki azt a kb. 11.000 fát, ami a parkban található. A kertben gyönyörű idő volt, már elkezdtek nyílni a virágok, csicseregtek a madarak, a tavakon pedig már csónakázni is lehetett.
Versailles után Reims felé vettük utunkat, ahol egy újabb gótikus stílusban épített gyönyörű kastélyt tekintettünk meg. A reimsi katedrálist is csodaszép rózsa ablakok díszítik, amiken a kék szín egészen különleges, csak itt található meg. Reims városában ismét kaptunk egy kis szabadidőt, amikor mindenki kedvére fedezhette fel a várost, vásárolhatott szuvenírt vagy éppen fogyaszthatta el vacsoráját.
A vasárnapi napot vártuk talán a legjobban, hiszen végre felmehettünk az Eiffel- toronyba és több száz méter magasból nézhettünk le Párizsra. Sajnos vasárnap is erős szél volt és az eső is eléggé esett, ezért kicsit aggódtunk, hogy lerepülünk a magasból, de szerencsére nem történt ilyesfajta baleset. A toronyból igazán jól látszottak a diadalívtől kiinduló sugárutak, a Szajna, és a híres épületek is. Miután bejártuk a tornyot és minden szintről megnéztük a várost, készülhettek az újabb insta képek. Mindenki megérintette az Eiffel torony csúcsát, és a pillanat szerencsére meg is lett örökítve. Ezután felgyalogoltunk a Sacre Coeur-höz, ami különleges kövei miatt még mindig szinte hófehér, hiszen eső hatására magát fehéríti. A szakadó eső elől a buszba menekültünk, és mire megérkeztünk az Île de la Citére szinte már a nap is kisütött. A Notre Dame-ot sajnos most csak viszonylag messziről tudtuk megtekinteni, hiszen a torony leégése miatt folyamatosan építkezések folynak. Ennek ellenére ez a városrész is nagyon szép volt, szabadidőnkben ezt is felfedezhettük kicsit.
Hétfőn eljött az utolsó városnézős napunk, amikor Strasbourgba mentünk. A délelőttöt szinte végigutaztuk, tekintve, hogy a város a német határ közelében fekszik. Itt is a város Notre Dame-ját tekintettük meg először, majd a toronyba is fellépcsőztünk. Mire felértünk, mindenki teljesen kifulladt, de a kilátásért megérte. A torony után elsétáltunk a Petite-France nevű városrészhez, ami a folyó partján található. A város hangulatos utcáin, a fagerendás házak között sétálgatva megint visszautaztunk jó pár évet az időben.
A keddi nap már csak a hazautazásról szólt. Újabb 16 órát buszoztunk, és ismét csak reménykedni tudtunk benne, hogy a határnál nem lesz semmi baj. Útközben megtudtuk, hogy 2 hétig nem mehetünk suliba, ennek voltak, akik örültek, és voltak olyanok is akik nem. Végül este 11 körül, hullafáradtan megérkeztünk az iskola elé azzal a tudattal, hogy 2 hétig nem mehetünk be.
Merész Flóra
